6. Kismesterek

Iványi Grünwald Béla és Csók István Ferenczy látvány-, illetve állapotfestészetéhez jutott el. Ezt az irányvonalat követte a többi, valamivel kisebb tehetségű nagybányai festő is. Közös jellemzője művészetüknek a természetelvűség.

Glatz Oszkár az alapítókkal érkezett Nagybányára. 1897 tavaszán öt hónapra a hegyek közé költözött, hogy a havasok táji motívumait kutassa. Innen huszonhét képpel, közöttük az Est a havason című hatalmas vászonnal tért vissza. Később a Szilágyság vidéke, majd a Balaton környéke szolgál ihletforrásként számára. Eleinte szorosan kötődött az ember és a természet festői kapcsolatát hangsúlyozó nagybányai eszményhez. Ezt a hozzáállást tükrözi a főművének tekintett Birkózó fiúk című egyéni hangvételű, lendületes kompozíciója. A táj színeinek értelmezésében később sem szakadt el Nagybányától, de ezen belül egyre inkább az életképi idill foglalkoztatta, mint például a Fahordók esetében. 1914 és 1938 között a Képzőművészeti Főiskola rajztanára volt. Ebben az időszakban függetlenedett a közvetlen nagybányai hatásoktól és képei egyre inkább a műkereskedői szintre süllyedtek.

Nyilasy Sándorra elsősorban Ferenczy Károly gyakorolt erőteljes hatást. Nagybányán készült képein szembeötlők az impresszionisztikus vonások: Vasárnap. Hangulatukat a szín, a napfény erőteljes ragyogása határozza meg. Az itt töltött évek tanulsága rányomta bélyegét egész munkásságára.

A huszonegy évesen tüdőbajban elhunyt Maticska Jenő még gyermekként lett Hollósy tanítványa. Mégis a mestertől függetlenül, ösztönösen alakult ki őszinte hangvételű, dinamikus természetlátása, színérzékenysége: Zazar partján, Tájkép, Fagy.

A művésztelepről írt monográfiájában Réti István "hűséges nagybányai"-nak nevezi Börtsök Samut, Krizsán Jánost és Mikola Andrást. Mindhárman 1902-ben telepedtek le Nagybányán és életük végéig kitartottak a nagybányai tájeszmény és stílus mellett. Börtsök Samu legfőbb témája a bensőséges hangulatot tükröző tájmotívum. A korai fázisában festett Szénaboglyák Hollósy hatásáról tanúskodnak, a későbbiek Szinyei Merse Pál munkásságának alapos tanulmányozását előfeltételezik. Krizsán János szinte kizárólag tájképet, leggyakrabban hegyvidéki motívumokat festett: Tájkép, Nagybányai táj. Mikola András egész életművének a Ferenczy Károly nyomdokaiban haladó nagybányaiság volt a mércéje. Világos színskála, összefogott, többnyire horizontális tájmotívumok képezik hosszas előkészületek után befejezett tájképeit: Kora tavasz, Nagybányai táj, Zazarpart. Emellett alapító tagja volt az 1911-ben alakult Nagybányai Festők Társaságának (NFT).

Ferenczy Valér számára is apja művészete az egyedüli példa, de csekélyebb tehetsége, más irányú érdeklődése miatt nem érte el példaképe színvonalát: Nagybányai táj, Virágok vázában. Pedig a család módszeresen készítette fel a művészi pályára. Gimnazistaként Hollósynál tanult és 18 éves korától félévenként más-más képzőművészeti akadémiát látogatott. Az első világháború után Nagybányára telepedett, ahol később tanított is.

Emellett szintén említésre méltó az egykori tanítványok közül Rudnay Gyula, Koszta József, Szablya-Frischauf Ferenc, Lohwag Ernesztin, Kandó László, Horthy Béla, Kubinyi János, Belányi Viktor, Benkhard Ágost, Ferkai Jenő, Herrer Cézár, akiknek pályáját határozottan befolyásolta a nagybányai indíttatás.

A művésztelepen már a század első évtizedében kialakult egy sajátosan nagybányai konzervativizmus igénye, amely a telep arculatát a további évtizedekre meghatározta. Ellenpólusként a haladóbb európai irányzatok iránt is fogékonyságot mutató fiatalok, a "neósok" fellépése szolgált.