|
Annak ellenére, hogy a nagybányaiak második nemzedékéhez tartozott, Krizsán János festészetét, a neósokkal ellentétben, nem az alapítókkal való szembefordulás, hanem az ő szellemükben való alkotás jellemezte. Meghatározó életérzése a táj szeretete, melynek szépségét a hagyományos módon, naturalisztikus- impresszionisztikus kifejezési eszközökkel adta vissza.
A Nagybányai táj nem tartozik kortársainak modern szemléletű művei közé, de hitelessége, költői szépsége miatt egy kifejezetten erőteljes alkotásnak tekinthető. Talán a festő elmélyült szakmai tudása vagy a tájjal való teljes lelki azonosulása miatt ennyire stabil, kiegyensúlyozott ez a kép.
Kifejezetten érdekes a tájkivágás. Egy kiszáradt óriásfa ágai mögül tűnik elő a lírai szépségű völgy a benne meghúzódó házakkal, a háttérben kéklő hegyvonulattal. A házak mintegy megbújnak a völgyben, mintha védelmet keresnének. A tájat uraló hatalmas fa kiszáradt ágaival, az égen gomolygó sötét felhő valóban fenyegető egy kicsit.
|
