|
Maticska Jenő ösztönös tehetségénél csak vele született színérzékét becsülték jobban a kortársak. Képei nagy részét valóban különösen egységes színkompozíció jellemzi. Egymásnak teljesen ellentmondó árnyalatokat képes tökéletes összhangba rendezni. A Tájképen a szakadékos hegyoldal földszínei és az erőteljes zöldek közötti ellentét hoz sajátos színélményt létre.
A színek összehangolása mellett a kompozíciós elemek kiegyensúlyozására is odafigyel. Az átlós szerkesztésű tájkompozíción az úttól jobbra vöröses-sárgás-barna suvadásos hegyoldal emelkedik. A baloldalon a zúgó patak völgyében kiszáradt, megtört fenyőtörzs áll.
Az erózió pusztította agyagos oldal alatt haladó út a környezet zöld színeibe ágyazódik. A kompozíciót lezáró horizontvonalat a fenyők csúcsaiból képződő cikcakkvonal alkotja.
A földcsuszamlás, a lepusztult földút, a kiszáradt fa meglehetősen sivár, komor téma. A festmény mégis pozitív energiát sugároz.
|
