|
Börtsök Samu néhány csendéletet kivéve csak tájképeket festett. Családjának anyagi gondjai miatt, tehát kényszerből, nagyon termékeny alkotó volt. Emellett viszont nagyon kevés elismerésben részesült. Egykori tanára, Ferenczy Károly is fanyar kritikával illette.
Szinyei Merse Pál idősebb kori festészete állt követendő példaként előtte. Az ő hatásáról tanúskodtak Börtsök leggyakoribb motívumai is. Gyakran volt beteg és lábadozás közben verandájáról a park bokrait, ezüstfenyőit, virágágyait festette, háttérben a Keresztheggyel és a kobaltkék égen úszó bárányfelhőkkel.
Kivételes erejű képe az állam által 1914-ben megvásárolt Szénaboglyák. Egének világító ereje, átlátszó, fényes téli levegője, a boglyák és hófoltok éles, tiszta rajza, az egész képet uraló összhang és harmónia miatt kivételesen jól fogadta a kortárs kritika.
Börtsök Samu nem tartozott a kiemelkedő tehetségek közé, de képeivel egy vonzó, optimista, könnyen befogadható képi világot teremtett, ezért sokan vásároltak tőle. Ez a téli kép sem sivár. A hideg, éles, szikrázó fényt a boglyák arany barnája; a havon táncoló melegebb lilás árnyékok és reflexek lágyítják.
|
