A századforduló nemzetközi stílusirányzata, amely nemcsak a képzőművészetben, hanem az iparművészet és az építészet területén is önálló formanyelvet alakított ki. Elnevezése országonként változó (Jugendstil, Art nouveau, Style 1900, stb.). Jellemzői a síkszerűség hangsúlyozása, a dekoratív felületképzés, a hajlékony körvonalak és a stilizált növényi ornamentika használata. Elsősorban a Közép- és Kelet-Európa országaiban a helyi népművészeti hagyományok szerepe is jelentős (pl. Oroszország).
Legjelentősebb nemzetközi képviselői: Henri de Toulouse-Lautrec, Edvard Munch, Gustav Klimt, Alfons Mucha. A magyar művészetben többek között Rippl-Rónai József (Kalitkás nő, 1892), Vaszary János (Aranykor, 1898), Gulácsy Lajos (Zarándokok hazatérése, 1907) és a gödöllőiek (Nagy Sándor: Júlia szép leány, 1913) alkotásai sorolhatóak a szecesszió körébe.
Előző lapra