Festő és iparművész. Budapesten, Rómában és Párizsban tanult. Körösfői-Kriesch Aladárral együtt a gödöllői művésztelep alapítója, majd ugyanott szőnyegszövő műhely vezetője volt. Vallásos tematikájú, szimbolikus freskók (pesterzsébeti, celldömölki templomok) tájképek és rézkarcok mellett üvegfestéssel (lipótmezei kórház kápolnája) és gobelintervezéssel is foglalkozott. Számos könyvillusztáricó közül kiemelkednek az Ady-versekhez készítettek. Szecessziós törekvéseket hordozó műveit külföldön és itthon több kiállításon mutatta be. Iparművészeti terveiben a népi, különösen a kalotaszegi ornamentikát használta fel. Több kül- és belföldi aranyérem és nagydíj birtokosa volt. A szecesszió egyik legjelentősebb magyar képviselője. Néhány művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.