A magyar aktivista irányzat fő szervezője és elkötelezett híve Kassák Lajos volt, aki képzőművészeti, és irodalmi munkásságával is részt vett a 20. század első húsz évének művészeti életében. Két folyóiratot is indított, Tett és Ma címmel, melyekben művészeti tárgyú cikkek, vélemények és kritikák is helyet kaptak.
Az aktivizmus művészei mindvégig külön utakat jártak, a robbanásszerű alkotói periódusok viszont mindannyiukat jellemezték. Ennek hátterében a történelem és a társadalom változásai álltak.
A Fiatalok néven alkotó és közösen kiállító avantgárd csoport alapító tagjai Uitz Béla, Kmetty János és Nemes Lampérth József is az aktivizmus hatókörében tevékenykedett az 1910-es évek végén. Uitz Béla ekkor már a geometriába szorított alakokkal teli freskóterveit koncepcióknak rendelte alá, rajzain azonban a futurista irányzat formaelemei keveredtek. Nemes Lampérth József erőteljes festésmódja, tömörsége és formákba záró alkotásai mellett a szellemi élet kiemelkedő képviselőinek érzékletes portéit készítette el, majd az 1918-as évtől Németországban élt, utolsó műveit pedig itthon, betegen alkotta meg. Jeles képviselője volt a kubo-futurista tendenciákon túl a Nyolcak biblikus hagyományainak is. A kubizmus szerkesztési elve jellemzi Galimberti Sándor és Dénes Valéria, a neós előéletű festők ekkori alkotásait is, majd ugyanez hat az expresszionizmus mellett két szobrász: Spangher Ferenc és Gergely Sándor plasztikáira is, az ő pályájuk viszont gyorsan megszakadt.
Az expresszionizmus fontos alakja Kassák felfedezettje, Máttis Teutsch János volt, akinek ekkoriban keletkezett műveit erős színek, vad formák jellemezték. Az aktivizmus forradalmiságát Bortnyik Sándor közvetítette elemi erővel, motívumai ennek megfelelően leegyszerűsítve jelentek meg egy darabokra szedett térben. Művészete az 1918-as év után vált egyre komorabbá, e műveiben a korai picassói kubizmus hatását érzékeltette (pl. Vörös gyár), majd a baloldaliság szimbólumrendszerét használta fel.
Az 1915-től rendezett kiállítások fő témája a sajtó és a háború, illetve az e téma körül csoportosított művek voltak. Az 1918-as belgrádi tárlat a háború elesettjeinek megsegítésére nyílt, ám a végeredmény egy erkölcsi - háborúellenes - magatartás felvállalása lett, melyet a nagybányai hagyományok képviselőitől kezdve az aktivistákig minden kiállító alkotó vallott. A politikai események hatására azután 1919-ben betiltották a Ma folyóiratot, a Tanácsköztársaság bukása után pedig a művészek nagy része emigrálni volt kénytelen. A magyar avantgárd története itt ért véget, bár Kassák 1920-ban még újra tudta indítani jelképes erejű második folyóiratát, a Má-t.