|
A Kassák köréből, a MA folyóirat aktivista csoportjából indult Máttis Teutsch tájképei sajátos világot tárnak elénk. Sávokkal tagolt, dombos tájain hajladozó fák, ölelkező figurák, áramló vonalak kavarognak. Az emberi, a természeti és az elvont geometriai formák egybecsengenek, egyik a másikba átívelődik. A kavargó formák hol emberré válnak, egymást ölelő, összefonódó-szétváló figurákká, hol vihartépett fává lényegülnek át, melyek szívósan kötődnek a talajhoz. A kritikus Hevesy Iván szerint: "A természet reális formáiból absztrakt művészi formákat teremt, amelyek így már nem tárgyak szimbólumai, hanem érzések kifejezői." Az ellentétes irányú mozgások a formák dinamikáját tovább fokozzák. A táj rétegződése is az organikus formák azonosulását asszociálja a nézőben. Csupa eleven mozgás, lüktetés, ritmus ez a képi vegetáció, mely éppen stilizáltságával, a valóság különböző rétegeinek tudatos egymásba olvasztásával irányítja a nézőt a szellemi tartalmak irányába. Ugyancsak Hevesy írja Máttis Teutsch-ról: "a lélek mozgását, lüktetését, dinamizmusát fejezi ki, mindazt a sokrétű és sokirányú hullámzást, ami benne az impresszió nyomán megindul". A színek szerkezeti szerepe olajképein a legszembetűnőbb. A Sötét táj-on méregzöld és borvörös, valamint a lila árnyalatai dominálnak.
|
