Lakatosinasként kezdett dolgozni, 1904-től Újpesten élt. 1909-ben európai körutat tett. Képzőművészként autodidakta. Az 1910-es években irodalmi tevékenységével tűnt ki. Költő, író és lapszerkesztő. Körülötte csoportosultak a magyar aktivista fiatalok. 1915-ben indította meg a TETT című antimilitarista szellemű expresszionista folyóiratot, amelynek betiltása után 1916-19 között Budapesten és emigrációja után 1920-25 között Bécsben szerkesztette a MÁ-t, a magyar avantgarde legrangosabb lapját.

Képzőművészeti tevékenysége Bécsben vált jelentőssé Bortnyik Sándorral egy időben készített képarchitektúráival. Magyar és német nyelven adta közre Képarchitektúra című manifesztumát. 1920-tól dadaista kollázsokat, később sikkonstruktivista kompozíciókat, szobrokat, kioszkterveket készített. Előadóesteket is szervezett Bécsben, 1924-ben kiállítása volt a Galerie Würthle-ben Bécsben és a Der Sturm galériájában Berlinben. Kapcsolódott a különböző konstruktivista központokhoz, összekötő szerepet játszott közöttük. 1926-ban Párizsban járt, majd végleg visszatért Budapestre.

Az 1930-40-es években ismét írói és lapszerkesztői munkássága dominált. A Munka, Alkotás, Kortárs c. folyóiratok szerkesztőjeként dolgozott. 1950-től, amikor irodalomszervezőként politikai okokból vissza kellett vonulnia, ismét képzőművészeti tevékenységet folytatott. 1957-ben kiállítása nyílt Budapesten és Székesfehérváron. 1960-, 1962-, 1963-ban Párizsban a Denise Renée Galériában. Ettől kezdve mind nagyobb szerepet játszott mint az avantgarde mozgalmak egyik alapító mestere. Festményei, képarchitektúrái és kollázsai a nemzetközi dada és konstruktivista kiállítások állandó szereplői.