A szecesszió Gödöllőn
A szecessziós törekvések a század első éveiben jelentkeztek Magyarországon, két központ köré szerveződő alkotócsoporttal. Mind Gödöllőn, mind pedig Budapesten meghonosodott az újfajta formanyelvre, a művészet ágait egyesítő alkotásra (Gesamtkunstwerk) törekvő stílus.
Gödöllőn egy szoros, baráti-szellemi alkotókör jött létre, melynek központi alakja Körösfői Kriesch Aladár volt, 1901-től.
A századelő irányadó gondolata a munka és élet szerves egységének megvalósítása volt, melyet az angol preraffaeliták elmélete -1884-, az egyenlőségbe vetett hit, és a tolsztoji művészet-elv fejezett ki - Tolsztoj: Mi a művészet című könyve alapján. A szőnyegszövő, hímző és bőrmintázó műhely vezetője, Körösfői a környéken lakók oktatása mellett célul tűzte ki a kor iparművészetébe való bekapcsolódást is. 1904-ben Malonyay Dezsővel népművészeti tárgyú gyűjtőutakat szervezett főképp Erdélybe, s a gazdag művészeti anyag szervesen épült be a festők, szobrászok, iparművészek alkotásaiba. A művészek ideális közeget szerettek volna létrehozni melyben a művészet hatásai alatt formálódhatott az alkotó ember, a természettel való harmóniában.
1907-ben alakult meg az érkező barátok révén egy komolyabb alkotótelep, melynek tagjai voltak Nagy Sándor, Zichy István Nagybányáról, Frecskay Endre, Erdei Viktor Szolnokról. Később ide csatlakozott Sidló Ferenc szobrász, Moiret Ödön, Mihály Rezső, Raáb Ervin, és még sokan. Külföldi kapcsolatokat is fenntartottak a művésztelepen, Angliával - Tudor-Hart -, Finnországgal - Akseli Gallen-Kallela -, Svédországgal is - Leo Belmonte. A telepen dolgozó alkotók együtt éltek és dolgoztak, állami megbízásokat is vállalva, szembefordulva az akadémizmussal egészen a művésztelep 1920-as felbomlásáig.
A szecessziós stílus összegző jellege, népi motívumkincse allegorikus, mitologikus tárgyú művekben jelentkezett. Az alkotások nagy része a múltidézéssel, az álmokkal, fényszimbolikával, etikai nézetek kifejtésével kapcsolódott össze, illetve hagyományos portrékkal, tájképekkel egészült ki.
Programműként Körösfői: A jó kormányos című faliszőnyege, vagy Nagy Sándor: Mester, hol lakol? című képe említhető. A fényszimbolikát Nagy Sándor könyvillusztrációi hordozzák, melyeket Sík Sándor kötetéhez készített. Kiemelkedőek az önéletrajzi ihletésű képek, így az Ego sum via veritas et vita, Körösfői alkotása, vagy Mihály Rezső rokokó jelenetei. A hagyományos témájú alkotások közt van Nagy Sándorné: Gulliver kisasszony című képe, Körösfői: Kriesch Laura portréja, Remsey Jenő önarcképe. Tájképek mellett sok mítoszt feldolgozó mű is született a Csodaszarvas-legendáról - Sidló Ferenc -, Árgirus királyfiról - Körösfői -, vagy a reménytelen szerelem, a Pelléas és Melisande című Maeterlinck-szinműről - Nagy Sándor tusrajza.
Látványos összművészeti alkotás a marosvásárhelyi kultúrpalota 1910-13 között, amelyen a homlokzat díszítést, a falfestést, az üvegablakokat Körösfői és tanítványai, illetve Nagy Sándor, Toroczkai Wigand Ede, Sidló Ferenc végezték.
A világháború és Körösfői halála nyomán felbomlott a társaság. Egyes tagjai a kommunista eszmével azonosultak, ők a későbbiekben egyéni útjukat járták: Remsey Jenő, Moiret Ödön, vagy Toroczkai Wigand Ede.
A szecesszió Budapesten
Az 1907-es évben alakult meg Budapesten egy kevésbé egységes szecessziós művésztársaság, a KÉVE művészcsoport. A társaság központi alakja Szablya Frischauf Ferenc volt, aki 1902-től művészeti iskolát indított a fővárosban. Az iskola Hollósy Simon művészeti intézményének mintájára alakult meg, így Szablyánál is szabad szellemben folyt az oktatás.
A KÉVE csoport tagjai közt volt nagybányai művészek, például Benkhard Ágost, Szablyáné Lohwag Ernesztin, Erdei Viktor, vagy Dénes Valéria is tevékenykedtek, emellett a gödöllői művésztelepről is érkeztek alkotók - Mihály Rezső, Remsey Jenő, Moiret Ödön.
A művészek a természetfelfogás új szellemét, a szecesszió formakoncepcióját és a társadalmi feladatok felvállalását egyszerre akarták képviselni, megvalósítani. Nagyszabású kiállításokat rendeztek, melyeknek belső tereit Kozma Lajos és Málnai Béla tervezték. A kiállítások témája az enteriőr, a lakásbelső volt, melynek apró részleteit, tárgyegyütteseit művészek alakították ki. A társaság sorozatot is alapított: A Kéve könyvek címmel (1912-től), emellett készültek a plakáttervek és a katalógusok.
Ezekben az években indult útjára a grafikusművészet Magyarországon is, a szecesszió rajzművészeinek hatására (Klimt, Aubrey Beardsley, Akseli Gallen-Kallela). Szinyei Merse Pál javaslatára 1906-ban hozták létre a Mintarajziskola grafikai tanszékét, melynek vezetője Olgyai Viktor lett. Tichy Gyula, Sassy Attila grafikusok Mucha, Crane és Beardsley inspiratív hatására alkották meg légies figuráikat, különös, önműködö képeiket. 1909-ben önálló albumaikat jelentették meg, Tichy: Egy tusos üveg meséi, Sassy Attila pedig Opium-álmok címmel.
A szobabelsők kiállításainak egyik tervezője, Kozma Lajos nemcsak grafikusként, de építészként is alkotott. 1908-ban kiadott albumában a népművészet elemei is jelentkeznek, a hajlékony vonalak formálta alkotások között. Kozmát a társadalmi törekvések is érdekelték, kapcsolatba lépett a baloldali elkötelezettségű Galilei Körrel, s később újságillusztrációkat készített a Népszava folyóirat számára.
A szecesszió építész csoportosulásába tartozott Kozma Lajos mellett az erdélyi származású Kós Károly is, aki a preraffaelita kézműves, iparművészeti elveket - Ruskin, Morris - szerette volna követni. Népművészettel is foglalkozott, épülettervein, grafikáin, épületein felhasználta a kalotaszegi magyar népies motívumokat. Munkássága elismeréseként 1918-ban az Iparművészeti Főiskola-akkor még Iparművészeti Iskola - tanárává nevezték ki, a világháború után azonban visszatért Kalotaszegre, és több művészeti ágban tevékenykedett egyszerre.