Az 1930-as évek elején a nagybányai iskola hagyományaihoz visszatérő művészek a Gresham kávéházban szerveződtek asztaltársasággá, innen kapta nevét a csoport. A Gresham-kör tagjai különböző generációkhoz tartoztak: Berény Róbert egykor a Nyolcak tagja volt, új képeivel dekoratívabb irányba indult tovább (Csellózó nő, 1928). Bernáth Aurél expresszionista periódusa után a Riviéra c. korszakalkotó képpel (1926-27) kanyarodott vissza a látványelvű festészethez. Önarcképei mellett (Sárgakabátos önarckép, 1930) előszeretettel alkalmazta a zárt belső teret a külső tájjal összekötő ablakmotívumot (Reggel, 1927). Szőnyi István az 1920-as évek újklasszicizmusa után Zebegényben letelepedve alakította ki jellegzetes festői világát: a falusi embereket, a hétköznapi élet eseményeit örökítette meg képein (Zebegényi temetés, 1928). A Balatonhoz kötődik Egry József első világháború utáni korszaka. Képein az atmoszférikus hatások játszák a főszerepet, de a változó fényviszonyokat rögzítő, egyre jobban kivilágosodó képein (Badacsony, 1930 körül), akár biblikus-vallásos jelenetek formájában, emberalakok is felbukkannak (Szent Kristóf a Balatonnál, 1927).
Előző lapra