|
Összefogott, remek kompozíciójával, különleges ízével, varázslatos hangulatával egyedülálló kép Szőnyi életművében. A temetési menet látványélménye hatalmába kerítette, minden bizonnyal ebből született festménye. A jellegzetesen falusias, apró, vaskos figurák mintha a flamand festő id. Pieter Brueghel műhelyéből léptek volna elő, ugyanakkor tájképi hátterében a behavazott falu és a dombvonulat a Zebegénynek elkötelezett festőt idézi. A festmény átmenetet alkot a korábbi konstruktív szerkesztettségű és a későbbi, oldottabb, lágy stílusú képek között. A drámai kitörésektől mentes, bölcs nyugalom jegyei, valamint a távoltartás mértéke, ahogyan Szőnyi csupán szemlélője az őt körülvevő világnak, már ezen a vásznon is jelentkeznek.
|
