|
Vízparti tájra táruló ablak, reggeli fényözön, a nyári reggel friss, ígéretes szépsége, ez a kép első rátekintésre érzékelhető tárgya. A festészet történetén végigvonuló kettős kép, a "kép a képben" a kompozíció típusa. Alkalmazására általában tartalmi indok készteti a festőket, s nem ritkán filozofikus mondanivaló kifejezésének eszköze. Az ablakon inneni és túli világ logikusan hozható párhuzamba az ember alkotta tárgyi környezet köznapi illúziótlanságával s a fantázia szárnyalásával. A legszokványosabb értelmezés a zárt, körülhatárolt tárgyi létezésnek a szellem határtalan szabadságvágyával való szembeállítása. Bernáth Reggel című képe éppen ellentétes irányú értelmezést sugall. Hideg, távoli és némiképp élettelen az ablakon át látott táj, meghitt és eleven azonban az igénytelen külsejükben is karakteres tárgyak világa. Bernáth Aurél intellektuális, racionális lény, ugyanakkor érzékeny álmodó, aki külön világot teremt maga körül, életet lehel az élettelenbe, személyiséggel ruházza fel hűséges társait, a tárgyakat.
A kép kitárt ablaka határozottan előtérre és háttérre osztja a kompozíciót: az előtér csendélete, a mindennapi élet megszokott tárgyai a napfény árasztotta (és költői képzelet sugározta) melegség légkörében megszépülnek és erős hangsúlyt kapnak. Távoli, hűvös és idegen az ablakon túli táj: hangulati ellenpontja az előtérnek. Átvezet a két térség között a fal síkjára merőleges ablakszárny meleg fényű fehér sávja, s az akvárium. Ennek aranyhalai élénk narancsszínű foltjukkal - a benső világ melegségét sugározva - elevenséget, mozgást vetítenek a pompás kék víztükörre. Bernáth művei között ezután gyakran visszatér az ablakból látott táj. Az ablakon inneni és túli világ kontrasztja élete végéig inspirálja a művészt.
|
