A posztimpresszionizmus nem egységes stílus, a XIX. század utolsó két évtizedének és a XX. sz. elejének többféle irányzata sorolható e gyűjtőfogalomba. Többségüket az impresszionizmus ellenében a kompozíció újbóli tisztelete, a vonalak, formák és színek dekoratív kezelése jellemzi. Színtetista megközelítésük, stilizáló hajlamuk jól illeszkedett a szimbolizmussal rokon mondanivalójukhoz. A posztimpresszionizmus nagymesterei: Gauguin, Van Gogh, Cézanne; mindegyikük újabb stílusok és iskolák kialakulására volt hatással.
A magyar festészetben főként Csontváry Kosztka Tivadart (Római híd Mosztárban, 1903) szokták melléjük állítani, de Rippl-Rónai József életművének jelentős része (pl. Alföldi temető, 1894) is ide sorolható. A nagybányai művészek némelyike is közelébe jutott (pl. Hollósy Simon: Szénaboglyák, 1912).