1920-ban alakult meg a nagybányaiak természetközpontúságát valló, stilárisan nyitott szellemű Szinyei Társaság. A csoport jómódú tagjai ösztöndíjakat juttattak a pályakezdőknek, így ezek a fiatalok a Társaság tagjaivá is váltak, s így nyerte el Szőnyi István is 1921-ben az egyik díjat, és vált példaképpé a fiatalok számára. Szőnyi célja a nagybányai színalapú naturalizmus és az aktivizmus szerkesztő elveinek társítása volt. Pátzay Pál szobrász, Szőnyi István legjobb barátja is hasonló kérdésekkel szembesült, mivel expresszionista hangvételű szobrai után a klasszikus hagyományhoz vezető visszautat kereste. Kettejük közös alkotói hitvallása lett alapja a Gresham-kávéházról elnevezett Gresham-körnek. A társaság alapító tagjai a '20-as évek közepétől kezdtek szervezkedni, a baráti körhöz több nemzedék művészei, kritikusai, műgyűjtői csatlakoztak. A csoportot posztnagybányaiak néven említették, de használják a posztimpresszionisták elnevezést is.
A Gresham-kör alapítói voltak Szőnyin és Pátzayn kívül Berény Róbert, Bernáth Aurél, Bornemisza Géza, Czóbel Béla, Egry József, Elekfy Jenő, Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi, Szobotka Imre és Vass Elemér. Eleinte Beck Ö. Fülöp is megfordult a tagok közt, ugyanígy Márffy Ödön, Kmetty János, Barcsay Jenő vagy Vilt Tibor is. A körhöz közel állt néhány művészettörténész és kritikus is, illetve megfelelő mecenatúrával is rendelkeztek Fruchter Lajos, a Bernáth-műgyűjtő személyében, Szilágyi Sándor, és Radnai Béla segítsége mellett. A körhöz tartozott a szervező-közgazdász Oltványi Ártinger Imre is, aki az Ars Hungarica folyóiratot, a Gresham-csoport bemutatkozó közegét indította el. 1935-ben Genthon István emelte ki a társaság szerepét Az új magyar festészet című könyvében, aki szintén szoros kapcsolatot ápolt a művészekkel.
Berény Róbert csatlakozott legintenzívebben a századelő modern törekvéseihez, életművének nagy része ide kapcsolódott. A Vadak (Fauves) és Cézanne stílusát szerette volna egybefoglalni, a kubizmus és expresszionizmus szintézisével együtt, az aktivizmusig azonban már nem jutott el.
Bernáth Aurél is több stílustendenciát követett, a leegyszerűsített, feldarabolt tér-elvet a kubizmustól, a szimbólumok használatát az expresszionizmustól vette át. Az impresszionizmuson túllépve a kompozíciós elveket újrafogalmazva próbált alkotni. A nagybányai művésztelep erőteljes hatásait az 1930-as évekig megőrizte művészete, alkotásaiban egyre hidegebb színváltozatok domináltak. A naturalizmust erőteljesen elutasította.
Pátzay Pál eredményesen alkalmazta a klasszicizmus formai alapelveit, konzervatív látásmódja finoman ritmizált, erőteljes kompozíciók kialakítását eredményezte pl. Huszáremlékmű. Szőnyi Istvánnal és Berény Róberttel együtt a kompozíció és eszme azonosságát hangsúlyozta.
Szőnyire művészete korai szakaszában az impresszionizmus hatott, majd egy újklasszicista időszak után plasztikus alkotásokat hozott létre, finom fényhatások felhasználásával. Tájképein erős atmoszferikus hatás érezhető, később szomorú líraiság. Az időtlenség érzését tempera-technika alkalmazásával közvetítette, a '30-as évek közepéig.
A csoport tagjai az 1920-as évek idején még távol álltak a politikai élettől, csak a II. világháború ideje alatt tiltakoztak művészetük révén a fasizmus ellen. Elveik középpontját ugyanis a természethez való viszony, a látvány emlékezeten való átszűrése határozta meg, mely alapgondolat a reneszánszban gyökerezett. Az örök értékek megragadása és kifejezése csak egyfajta külső nézőpont alkalmazásával tűnt elérhetőnek, így próbálták az objektív idealizmust kialakítani műveikben, a motívumok és a formák egységesítése mellett.
A Gresham-kör művészete figuratív volt, az impresszionizmus óta az egyéni élmények bemutatása tűnt a művészek számára a legfontosabbnak. Az avantgárd indítás után meditatív, elmélyülő alkotások születtek, majd egy stílustörést követő visszatérés a posztimpresszionizmus felé vezette a Gresham-kör központi alakjait, a Berény - Bernáth - Pátzay - Szőnyi négyest.
Egry József alakja eltért a csoportban dolgozó alkotóktól, s a nevével fémjelzett balatoni festők -akárcsak a Szőnyi-tanítványok, vagyis a zebegényi művésztelep - külön irányzatot képviselt a társaságon belül. Egry alkotásait erőteljes expresszionizmus hatotta át, a fény erejét hangsúlyozta műveiben, melyek tömörségük miatt szinte vázlatosnak tűnnek. Az impresszionizmust Cézannehoz hasonlóan egységes kompozíciókba fogta, konstruktív módon építve fel képeit, melyeknek balatoni tájak a főszereplői, így a Napfelkelte, Balatoni visszhang.