Kossuth- és Munkácsy-díjas. Párizsban ismerte meg a Cezannetől kiinduló modern művészeti törekvéseket. Az I. világháború előtt az új törekvéseket képviselő "Nyolcak" csoportjának tagja. Ő alkotta a Tanácsköztársaság "Fegyverbe, Fegyverbe" c. plakátját. A 20-as években Bécsben és Berlinben működött, 1926-tól ismét itthon dolgozott. Művészi kísérletezései során végül a természet vált fő ösztönzőjévé. Táj- és alakos képeit lágy, világos színek, puha, harmonikus folthatások jellemzik. Kiválóak összefogott formájú, erőteljes portréábrázolásai. Emlékkiállítását 1963-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.