|
Ha van a XX. századi magyar festészetben olyan életmű, amely motívumaival, hangvételével, sőt festői tartalmával is egyetlen, meghatározott tájegységhez kötődik, akkor Egry Józsefé minden bizonnyal az. A tízes évek végén telepedett le Keszthelyen, s ettől kezdve a Balaton és a tavat környező táj látványélménye alakította tematikáját és stílusát. Az 1936-ban készült "Visszhang" c. képe nyilvánvalóan a régóta mitikus fogalommá vált tihanyi visszhangra utal. Egry festői módszerének a fénnyel való építkezés a legfontosabb sajátossága, amit ő így fogalmazott meg: "A tér és a végtelen érdekel... a fény maga... az atmoszféra, amely architektonikus."
A Visszhang kompozíciójában is a fény az uralkodó elem: felbontja a tárgyakat és meghatározza a kép struktúráját. A festmény szimbolikus jelentése a határtalan tér képzetének és az emberi figura tragikus magányosságának viszonyában fejeződik ki.
|
