Magyarországon a posztimpresszionizmus nem úgy jelentkezett, mint határozottan elkülönülő művészeti irányzat. Képviselői közé ezért inkább egyes alkotók, életművek egy-egy darabja illeszthető be, elsősorban Ferenczy Károly késői alkotói periódusa, az 1900-as évek elején. Két festménye például, az Október és a Napos délelőtt, melyek a festő nagybányai korszakának utolsó alkotásai, az impresszionizmuson túlhaladó összefogott kompozíciókat jelképezik. E képeken a természeti elemek jelentősége megnőtt, a művek témái hangsúlytalanokká váltak- lényegében a tiszta látvány visszaadására törekedett a posztimpresszionizmus határán alkotó Ferenczy.
Nagybánya kiemelkedő hatásának köszönhetően alakult meg a szolnoki művésztelep, ahol Fényes Adolf dolgozott a posztimpresszionizmus határán, bár a Ferenczy Károly-művekre jellemző egyöntetűség nem jellemzi képeit. Az erőteljes színvilág, a dekorativitás mellett az anyagszerűség is egyformán nagy jelentőségű volt számára.
A néhány évvel később szerveződő Nyolcak művészcsoport már csupán a posztimpresszionizmus utólagos hatásait hordozta. A századforduló idején azonban Rippl-Rónai József, a szobrász Beck Ö. Fülöp és részben Csontváry Kosztka Tivadar művein fedezhetők fel az irányzat jellegzetességei, ideértve a gödöllői szecessziós iskola egyes alkotóinak képeit is. Csontváry tájfestményein, így a Baalbek-en és a Taorminai görög színház romjai-n van Gogh és Gauguin nemzedékének látásmódja tükröződik, melyet az intenzíven vibráló színek sokasága és harmóniája jellemez.
Rippl-Rónai József a francia posztimpresszionistákhoz közvetlenül is kötődött, hiszen Gauguinnel 1894-ben ismerkedett össze, s nem sokkal később Aristide Maillol-lal is, akivel barátságot is kötött. Művészetében az 1902, illetve az 1910 után festett képek képviselik leginkább a posztimpresszionizmus törekvéseit, így például a Lazarine és Anella, vagy az Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett. A színhatások fokozása mellett azonban szecessziós, pointillista vonások is megfigyelhetők alkotásain. Fő célja volt a pillanatnyiság és a színek erejének együttes fokozása - azaz az impresszionizmus és posztimpresszionizmus egységének megteremtése.
Beck Ö. Fülöp szobrászaink közül elsőként lépett túl az eklektikus, naturalista és impresszionista irányzatok technikáin. A 20. század első két évtizedében alkotott, kezdetben kisplasztikákat, érmeket - e téren a francia művészet hatott alkotásaira, később nagyméretű szobrokat is. Főként az utóbb említett, az 1910-es évek előtti monumentális alkotásait jellemzi a belső feszültség érzékeltetése, a kinagyolt tömbforma, a jelzésszerű részletek. Szobrainak formavilágát belső erő hatotta át, ez volt művészetének központi gondolata.