|
"Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt il maestro ungherese trovato nostro theatro greco. Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától" - írta Csontváry 1912-ben (Energia és művészet). Évekig készült erre a munkára, vissza-visszatért Taorminába. 1901-ben itt festette a Holdtölte Taorminában c. képét és 1902-ben a Mandulavirágzást. 1904-ben télen érkezett Taorminába, először a Kis Taorminával készült el, és a következő nyáron már befejezte a "világnak legszínesebb napút" festményét. A taorminai élmények, a görög művészet megismerése, a kultikus eredetű dolgok iránti vonzódása és az ezekkel való azonosulás páratlan szépségű munkát eredményezett. Csontváry színelmélete - a "napút színek világításbeli fokozatairól" - nagyjából azonos a kiegészítő színek egymást növelő intenzitásának törvényszerűségével, ám ezzel még mindig nem elégedett meg, tovább kereste a színek dekoratív fokozásának a lehetőségét. A Taormina tobzódó koloritja: a sárgák, vörösek és kékek különböző árnyalatai, az égbolt színátmenetei a zöldből a lilán át a szürkéig, drámaivá izzítják, időtlenné s földöntúlivá varázsolják a lón-tengeröböl, az Etna födte csúcsa és a görög színház geometriai rendjének nem véletlenszerű egységét.
|
