|
A Ferenczy család kertjének diófa árnyékolta, meghitt zuga a terített asztallal, a kényelmes karosszékekkel gyakran megjelenik Ferenczy Károly vásznain (Nyári est, 1904; Napos délelőtt, 1905; A tékozló fiú, 1908). A Napos délelőtt, akárcsak az Október, kisvárosi idill. Festőjük azonban a téma derűs, békés mivoltát sohasem a humor oldaláról szemléli, a festői szempontok kizárólagos érvényesítése által képei mindig felülemelkednek a zsánerfelfogáson. A délelőtti, ferdén érkező napsugár a diófa ágai alá is behatol. Fehér terítős asztal vonzza a tekintetet. Felületé.re rajzolódik a rajta álló tárgyak (gyümölcsös kosár, almák, kék korsó) vetett árnyéka, sőt az előtte álló - a képen nem látható fonott karosszék finom rajzú árnya is. Az aszal körül ülők keresetlen testtartása, könnyed, természetes mozdulata gondosan kiszámított festői elgondolás része. Az asztal rézsútosan befelé futó élének irányát erősíti szabályos párhuzamosokkal a kerti széken hátradűlő nőalak törzse, karfára fektetett karja, s kalapjának, majd támaszkodó karjának vonala, sőt a fény és árnyék lombokon mutatkozó határvonala is.
Ferenczy komponálásmódjának ez idő tájt jellemző vonását Réti István így jellemezi: "... az alakokat rendszerint szűk térbe szorítja s ritkán helyezi egészükben elvágások nélkül, talpig láthatóan a kép színpadára. Ezeket az elvágásokat nagy gonddal, egyéni ízléssel mérlegeli a folthatás és a festői arányosság szempontjából. A tájkörnyezettel szemben az emberi alakok felé tolódik el a térarány, ami azonban a képek természeti hangulatának jelentőségét éppenséggel nem csökkenti..." Éles, határozott a megvilágított és árnyékos felületek kontrasztja. Mesteri a kalap árnyékolta arcok meleg színe, s a szürke selyemruha anyagszerűsége, finom reflexei. Ferenczy festésmódja - korábbi sima modorát elhagyva - erőteljessé, pasztózussá vált.
|
