Az 1930-as években újabb szemléletváltás következett be a kolónián. Fokozatosan teret nyert a nagyrészt kifejezetten baloldali eszméket hordozó avantgárd művészet. A fiatalok számára egyértelművé vált, hogy a művészetnek tükröznie kell a társadalmi valóságot, s ehhez próbáltak megfelelő eszközöket találni. Nemsokára az expresszionizmusnak, kubizmusnak, art decónak általában elkötelezett csoport alakult a nagybányai művésztelepen belül. Az új eszmék elterjedéséért talán leginkább az 1931-ben ideérkezett Kunovits András lehetett felelős. Kunovits olyan lendületesen hangoztatta radikális eszméit, hogy nemsokára köré szerveződött a kezdetben Pittner Olivérből, Kahán Sárából, Csizér Lillából, Matolay Lászlóból, Agricola Lídiából, Katz Mártonból álló kis lázadó csoport. Nemsokára többen csatalakoztak hozzájuk a fiatalok közül és néhányan még az illegális pártszervezetbe is beléptek. Mivel már Hollósy idejében a nagybányai alapelvek közé tartozott a politikamentesség, Mikola András 1932-ben kénytelen kizárni néhányat ezek közül a növendékek közül.
A fiatal baloldali festők csoportja elhatározta, hogy közös műhelyet keres magának. Mentoruknak először Klein Józsefet kérték fel. A mester Párizsban Picasso környezetében is dolgozott és lelkesen fogadta az avantgárd irányzatok iránt is fogékony fiatalokat. Lényegre tapintó érzékenységgel hasznosította az expresszionizmus, konstruktivizmus, újklasszicizmus eredményeit: Dombos táj, Női aktok. Festészete mellett grafikai munkássága is jelentős volt: rajzokat, akvarelleket, színezett linóleummetszeteket készített. Modellt nem tartott. Mindenki azon dolgozott, amin akart, elkészített egy vázlatot, amit Klein megnézett, majd technikailag elemzett. Klein gazdag művészeti könyvtára révén tanítványai hozzájuthattak a Bauhaus-kiadványokhoz és Kassák könyveihez is, megismerkedtek Frans Masereel, Käthe Kollowitz, George Grosz, Chagall, Picasso, Braque, Léger, Kandinszkij, Archipenko munkáival, ami nagyban hozzájárult alakulóban lévő művészeti formanyelvük végleges kikristályosodásához. Nagy hatást gyakorolt rájuk Derkovits Gyula, Uitz Béla, Bortnyik Sándor művészete, illetve a néger plasztika kifejező ereje. A csoport elítélte az öncélú művészetet és a kifejező formák olyan leegyszerűsítésére törekedett, amely csak a lényeget adja vissza.
1932-ben Ziffer Sándor vette át a csoport irányítását. Ebben az időszakban a német expresszionizmus hatására kékek és zöldek egymásba átmenő árnyalatai határozták meg a mester képeit. Jól felépített, összegző, dekoratív tájképeket készít ekkor: Vízimalom, A Morgó hegy, Tavasz a patak partján, Nagybányai táj, Zazar part a régi malomnál. A tanulás rendjét megváltoztatta. Modellt fogadtak föl, a mester hetente kétszer járt korrigálni. Ő is lelkesen üdvözölte a fiatalok avantgárd érdeklődését, de nem osztotta politikai meggyőződéseiket.
Természetesen hatottak a fiatalokra az átmenetileg a művésztelepen dolgozó, de ennek alapvető szemléleteit nem osztó progresszív szemléletű művészek is: a Jándi Dávid: Nagybánya látképe, Pászk Jenő, Perlrott Csaba Vilmos: Zazar part, Kmetty János: Nagybányai utca, Mattis Teutsch János: A bányában.