|
Ez a festmény egy dekoratív, különösen festői korszakot képvisel a művész életművében. A cselekmény helyét a meditáció foglalja el. A mozdulat pillanatnyisága helyett mintegy időn kívüli állandóságba rögzíti modelljeit. Egy egész meditatív ciklus készült el, melynek tipikus képviselője a Női aktok, a pihenő vagy ábrándozó, mozdulatlanságba dermedő női alakjaival. A modellek testhelyzete beállított, korántsem természetes, de nem mondható kifejezetten színpadiasnak sem. Egyik merengő, magába merülő alakot szemből, a másikat oldalnézetből, profilból láttatja a festő. A megkomponált, jelzésszerű tájat háttérbe szorítják az erőteljes nőalakok. Halványzöld és rózsaszín kontúrok fogják össze a különben alig színezett képet.
A témaválasztás, a kompozíció egyértelműen tanúsítja, hogy a festőt nem hagyták érintetlenül a két világháború közt felbukkanó neoklasszicista törekvések. Az újklasszicizmus híveinek végletekig stilizált, árnyalatok nélküli tiszta színekben megfestett, idilli hangulatot árasztó képei a tökéletes formát kínálták a meditatív cikluson dolgozó festőnek.
Technikai szempontból is érdekes ez a kép. A festő gipszfehér alapra dolgozott. Ezután a fehér mélyebb vagy világosabb árnyalataival vetítette fel a vászonra az alakokat és a tájat. A körvonalakat azután halvány kékeszölddel vagy éppen csak sejthető rózsaszín árnyalattal, halvány színcsíkokkal húzta meg. Az így megszerkesztett kontúrvonalak meglepően zárt, szilárd egységbe fogják a kompozíciót. A fehérek oldott festőisége keveredik a határozott körvonalak szerkezetet adó rajzosságával.
|
