Egyike a legjelentősebb, mégis társtalanul maradt, problémákkal vívódó művészeknek. Kolozsvári nemesi családból származott, életeszménye az alapos műveltségű, nemzete helyzetét jól látó és féltő hazafié. Noha sokat bírálja az őt körülvevő viszonyokat, sohasem vált a plebejus népi eszmény képviselőjévé. A tudatos önművelés vágya hajtja, nemcsak saját művészetét akarja mindvégig fejleszteni, hanem tudatosítani is, hogy továbbadható, tanítható legyen. Fő kívánságát, hogy tanárként működhessen csak részben érte el, mert a Képzőművészeti Főiskola helyett az alsóbb fokú Mintarajziskola tanára, majd igazgatója lett. Gazdag munkássága, nagy rajz- és írásbeli hagyatéka ellenére művészete nem eléggé értékelt, noha fontossága minduntalan kimutatkozik.
Erdélyi vándorfestő évei után Münchenbe megy, ahol 1860-ban festi Önarcképét. Ez az első, romantikus szenvedéllyel és nagyfokú öntudattal fűtött önarcképe a hazai festészetnek, noha festésmódja régies, ecsetkezelésének lendületes szabadsága csak élete legvégén alakul ki. 1860 körül festi leghíresebbé vált festményét, a II. Lajos holttestének megtalálását. A témát már többször megfestették, hiszen e korban szimbolikus volt. Székely műve a kompozíció gondos kivitele mellett patetikus drámai hangvétele, a lélektani jellemzés kiválósága révén emelkedik a szokványos történelmi kompozíciók fölé. 1861-ben festi a Dobozi és hitvese című képét, amelynek drámai szerkezete, kifejező körvonalú alakjai fokozzák a drámai hatást.
1864-ben végleg hazatért Pestre és 1867-ben fejezi be nagy hatású művét, az Egri nőket. Zsúfoltan csoportosított alakok, kiáltón hangos színek igyekeznek fokozni a drámai mondanivaló hatását és megszólaltatni a hazafias önfeláldozás szenvedélyét. Noha ehhez a műhöz is számtalan érdekes és gondos vázlatot készített, a végső fogalmazásban a kép hangossága, túlfokozott mimikája már nem hat meggyőzően. Folytatja történelmi kompozícióinak sorát, mindegyikhez számtalan vázlatot, részlettanulmányt készít. Egyik legjobb műve az V. László és Czillei című, amelynek alacsony horizontú térbelsője, szinte fülledt hangulata, a fiatal király révedező mit sem sejtő tekintete éles ellentétet mutat a táncoló lányok forgó mozdulataival és az ördögi csábító Czillei profiljával. A drámai feszültség ereje itt nem a heves mozdulatokban vagy a színekben él, hanem a lélektani ábrázolásban. 1875-ben festi Thököly búcsúját, amely szinte záróakkordja a továbbélő szabadságharc eszménynek. E nagy történelmi festmények mellett 1880-tól monumentális falképeinek sorozata foglalkoztatja. Az Operaház, a pécsi székesegyház, a kecskeméti városháza (Vérszerződés, 1896-1897) nagyméretű kompozícióin mindinkább megszabadul a korábbi súlyos, nehéz formáktól, lazább a szerkezet, könnyedebbek a színek, kevesebb az aprólékos részlet, amire a Vérszerződés az egyik legmegvilágítóbb példa. Festői fejlődésének utolsó állomását a vajdahunyadi várkastély számára készített, befejezetlen falképsorozata alkotja, amely már a szecesszíó nyitányához sorolható.
E monumentális alkotásokon kívül Székely tájképet és arcképet, életképet és illusztratív jellegű festményt egyaránt készített. Élete utolsó korszakában szinte felszabadul az akadémián beléoltott súlyos színek kötöttsége atól, ecsetjárása könnyeddé, színei levegőssé válnak. Kompozíciói is természetesek és pátoszmentesek. Jól mutatják ezt akár a Táncosnő vagy a Kisfiú vajas kenyérrel című derűs festmények. Mindkettőn a szinte természetes fény világossága és napsütötte volta megragadó.
Előző lapra