|
A fiatal művész romantikus lendülettel, érzékletes festőiséggel, s erőteljes jellemábrázolással festett önarcképe XIX. századi portréfestészetünk egyik remekműve. Tekintetéből, tartásából, egész lényéből akaraterő, világos értelem, ifjúi önérzet sugárzik, mint aki tudatában van képességeinek, művészi elkötelezettségének. A filozofikus hajlamú Székelynek egyik legüdébb műve ez a korai kép, amelyen nyoma sincs a tétovázásnak, elméleti fontolgatásnak. A háttér, a haj, a köpeny szürkésbarna meleg árnyalataiból az arc világos tónusban festett részletei plasztikusan bontakoznak ki. Az ábrázolás festői egysége a mű legfőbb értéke.
A festői problémákon túl a szellemi és erkölcsi szilárdság kifejezése érdekli Székely Bertalant akkor is, amikor művészbarátait, kortársait festi; az ábrázolás emberi melegsége hatja át egész portréfestészetét.
|
