Az alföldi festők Munkácsy Mihály fiatalkori realizmusát fejlesztették tovább, de nem alkottak művésztelepet. Ahhoz leginkább Hódmezővásárhely, a "paraszt Párizs" hasonlított, ahol Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula és Pásztor János szobrász dolgoztak. Itt majolika- és agyagipari telepet létesítettek, néprajzi gyűjtéseket folytattak, múzeumot és lapot alapítottak. Az alföldieket az kapcsolta össze, hogy művészetük alapvetően paraszti meghatározottságú volt, amiből témabeli és stílusbeli rokonság következett, formanyelvük azonban meglehetősen eltérő. Az alföldi festők maguk is paraszti származásúak voltak és életformájuk is a paraszti volt. Általuk lett a magyar parasztság a népművészeten túl művészetteremtő erővé. Művészetük erejét az indulat, az önkifejezés élménye adja.
Koszta József, Nagy István, a debreceni Holló László és a Kispesten élő, de művészetével a csoporthoz kapcsolódó Nagy Balogh János sorolhatók még az alföldi festők körébe.