Szobrász, az akadémizmus képviselője. Az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos tanítványa volt. Első nagyobb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű két mellékalakja. 1903-ban ösztöndíjjal beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. 1905-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. Itt mintázta Búcsúzkodás című szobrát, mely a népi tárgyú zsánerszobrászat jellegzetes darabja.

1910-ben Budapestre költözött. Gyűjteményes kiállításai voltak 1911-ben, 1918-ban, 1925-ben, 1930-ban. 1920-ban állami kis aranyérmet, 1922-ben nagy aranyérmet, 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját nyerte. Bombatámadás áldozata lett.

Mintázott női aktszobrokat (Elűzött, Primavera stb.), portrékat (Beethoven, Munkácsy), síremléket (Bartha Károly). 1930-40 között számos emlékművet készített (Gvadányi, Csokonai stb.), melyek közül kiemelkedik a Bécsi kapu téri Kazinczy-emlékmű nemesen formált nőalakja. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrában (Budapest, Kossuth tér) az akadémikus emlékműszobrászat barokkos tendenciája helyett klasszicizáló törekvések érvényesülnek.