9. Ferenczy Béni és Noémi

Az akadémizmust elvető magyar szobrászok előtt két fajta lehetőség állt. A Gresham-kör tagja, Pátzay Pál a neoklasszicizmust választotta. Ferenczy Béni ezzel szemben a francia Maillol nyomdokain haladt, amennyiben a plasztika ősi törvényeit, a modern élet formáinak mélyén is jelenlévő antik formákat keresi.

Emellett művészi elképzeléseivel való rokonsága és személyes, baráti kapcsolatai miatt részben a Gresham-körhöz is sorolható Ferenczy Béni művészetének érett korszaka, bár csak 1936 után vett részt a kávéházi beszélgetésekben. Egy kubizáló expresszív kezdeti alkotóperiódus után fokozatosan egy klasszikusabb látásmódhoz jutott el. Plasztikus tömegük zártságát hangsúlyozó, az őket körülvevő térrel kapcsolatot nem teremtő szobrokat készített. Művészetét egy alkalommal "új hellenizmus"-ként jellemezte. Egyre jobban érdekelték a klasszikus görög szobrászat által felvetett problémák, például a mozdulat harmonikus megragadhatósága, az emberi test zavaró mozzanatoktól mentes, letisztult ábrázolhatósága. Gyakori témája az érett asszonyi test. Kuporgó, törülköző nőalakjai az öntudatlan, majdnem paradicsomi létforma ideáját tükrözik: Mosakodó, Lépő nő, Asszony felemelt karokkal, Lány fürdőköpennyel.

Ami a harmóniát, egyensúlyt sugárzó világképet, a humánum őrzésére irányuló törekvését illeti, Ferenczy Noémi is a posztnagybányai stíluskörbe lenne sorolható. A mély tüzű kolorit Bernáth Aurél és Szőnyi István rokonává avatja. Emellett Ferenczy Károly lányaként közvetlen szálak fűzik Nagybányához: ott tanult meg látni, ott alakult ki értékrendszere. Viszont, amíg a posztnagybányaiak művészete a magányos én lírája volt, addig Ferenczy Noémi az emberi közösségnek, az általános érvényűnek, az objektívnek az értékegyenlőségét és az azt tolmácsolni tudó formát kereste. Gobelinjei egy fajta misztikus közösség utáni vágyat fejeznek ki. Állandó témája a természettel panteisztikus összhangban élő és munkálkodó nő- és férfialak (fahordó, földet ásó stb.). Számára a munka az emberi társulás alapja, a közösség szimbóluma. Ezt az elképzelést sugallja majdnem minden naiv hangú, enyhén stilizált formákra épülő kompozíciója: Rőzsehordó nő.