|
Ferenczy Béni 1930 után kialakult önálló stílusának, sajátos kifejezésmódjának egyik legkifejezőbb darabja a "Lépő nő". A hildebrandi elvekből kiinduló, É.-A. Bourdelle és A. Archipenko iskoláját megjárt művész ekkor már az antik-reneszánsz humánum és szépségeszmény igézetében alkotott. A plasztikai elképzelés hibátlan, megfogalmazása rendkívül meggyőző. A harmonikus mozgás tökéletes megformálása differenciált szobrászi gondolkodásra vall. A sodró erejű, lendületes lépőmotívum plasztikai előadása természetes, szerkezete kiegyensúlyozott. A harmincas, negyvenes években mintázott szobrainak jellegzetességeit találjuk meg Ferenczy Béninek ebben a szobrában is. Szilárd kompozíció, vérbő plaszticitás, belülről feszülő indulat, simára cizellált bronzfelület kerekedik pontosan artikulált szobrászati alkotássá.
A "Lépő nő" mintázását követően alkotott szobraiban ezeknek a plasztikai eszközöknek variációival, további gazdagításával találkozunk. Ferenczy Béni korának legérzékenyebb művészei közé tartozik, és XX. századi szobrászatunk teljes egyéni hangot képviselő mestere.
|
