A legtöbb nagybányai festő kezdettől fogva Ferenczy Károly után igazodott, anélkül hogy az ő művészi tudatosságát és felkészültségét elérte volna. Az általa képviselt színvonalat megközelíteni leginkább Iványi Grünwald Bélának sikerült.
Iványi Grünwald Münchenben még a Hollósy kör szellemében gyöngyház-szürkés tónusokkal megoldott, a kortárs naturalista irodalom által ihletett témákat dolgozott fel. Hogy mennyire hatott művészi eszközeire Nagybánya légköre azt a bajor fővárosban elkezdett, de már Erdélyben befejezett Isten kardjának második feldolgozása érzékelteti a legszemléletesebben. Ezen a képen ugyanis sikerült a napfény lila-zöld-sárga páráját megörökítenie, amely a nyári vihar elvonultával vibrál a felhőkön.
1902-től a hivatalosan is megalakuló Nagybányai Szabad Festőiskola tanáraként dolgozott. Emellett a történelmi festészet megújításával is próbálkozott: Bércek között. Ezeken a képein azonban a nagybányai táj nem csupán a jelmezes alakok háttereként szolgált. A természet és a belehelyezett napfényben fürdő figurák szerves együttest alkotnak, egyenlő rangú képi elemeknek számítanak.
1903-ban Ferenczyhez hasonlóan a sugárzó napfény színeket átalakító hatásával kezdett el foglalkozni. Apró ecsetvonásokkal ragadta meg a felületeket megmozgató, megbontó vibráló hatást keltő fényt: Tavaszi kirándulás, Itatás, Ruhaszárítás.
Néhány évvel később nagy, egynemű, majdnem dekoratív síkokat festett: Nagybányai táj a Gutinnal. Körülötte csoportosultak később a "neósok", azok a fiatalok, akik a kikristályosodott nagybányai művészetfelfogáson túl, a nyugat-Európában hódító modernebb elképzelések iránt is fogékonyak voltak. 1907 után elhagyta Nagybányát, majd 1911-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett.
A nagybányaiak müncheni és párizsi baráti köréhez tarozó Csók István csak átmenetileg csatlakozott a nagybányaiakhoz. A historizáló naturalizmus, a szecesszió, a napfényben fürdő plein-air és a misztikus szimbolizmus között ingadozó festészete több szállal is kötődik a nagybányai szellemiséghez. A művésztelepen töltött három nyár (1897 és 1900 között járt ott) nem gyakorolt közvetlen hatást stílusára, de annál inkább kihatott a későbbi képein alkalmazott festői megoldásokra.
1900-tól kezdve fordult a plein-air oldott, napfényes megoldása felé: Cserénynél, Teknővájó cigányok. Ugyanekkor még a hatásvadász, akadémikus témák is foglalkoztatták: Vámpírok. 1903-ban Párizsba költözött és a modern franciák hatására kivilágosodtak, üdébbek, derűsebbek lettek a képei. A francia impresszionizmus tanulságait a magyar népművészet gazdag színvilágával ötvözte: Tulipános láda. Életművének legőszintébb és legszemélyesebb hangvételű alkotásait a budapesti környezetéről és kislányáról festette. Az optimista, színgazdag Züzü-sorozat stílusa néha impresszionista (Züzü a kakassal) máskor dekoratívan összegező: Züzü karácsonya.
Művészete a magyar festészet egyik legoptimistább jelensége de hiányosságaként róható fel, hogy mélyebb tartalmi, formai, intellektuális kérdések nem foglalkoztatták.