2. Az iskola alapítása

Bár Hollósy Simon ekkor már évek óta dédelgetette magában egy Magyarországon megszervezett, természeti tanulmányokra épülő "privát művészeti akadémia" eszméjét, tulajdonképpen egy szerencsés véletlennek köszönhető hogy álma 1896-ban valóra vált. A kezdő impulzust egy megbízás szolgáltatta: Máramaros vármegye megrendelte Hollósytól a történelmi jelentőségű Huszt várának megfestését. A festő Magyarországra utazott, hogy szemügyre vehesse a várat és itt merült fel benne a gondolat, hogy a nagybányai születésű Thorma János és Réti István megszervezze Hollósy és a Julien-akadémia növendékei számára a nyári ott tartózkodást Nagybányán.

Végül 1896 májusában érkezett meg Erdélybe Hollósy vezetésével a müncheni szabadiskolában tanuló és a mester baráti köréhez tartozó művészek csoportja. Az első nyáron a város által biztosított alkalmi helyszínen dolgoztak. Meg kellett szokniuk az erős fényt, a nap mozgása miatt a természetben szerzett benyomások gyors rögzítését. Ferenczy Károlynak a Hegyi beszéd és Glatz Oszkárnak az Est a havason című képe például szemléletesen adja vissza a vidék jellegzetes hangulatát.

Fontos állomást jelentett a művésztelep életében a "Hét" című lap szerkesztőjétől kapott közös megbízás. Kiss József ugyanis már 1896-ban meglátogatta a kolóniát, hogy válogatott költeményeinek díszkiadásához illusztrátorokat keressen. A könyvet díszítő több mint hatvan grafika és festmény legnagyobb része zsánerkép. Többek között ekkor készült Hollósy Simon Mögöttem semmi előttem semmi, Ferenczy Károly Daphnis és Chloé és Iványi Grünwald Béla Holdfelkelte című alkotása.

A nagybányaiak 1897-ben mutatkoztak be először a régi Műcsarnok (ma Képzőművészeti Főiskola) termeiben. A kiállított munkák a természetben való festés egyre magabiztosabb és felszabadultabb élményéről, a Kiss József-illusztrációk pedig a kortárs európai tendenciák beható ismeretéről tanúskodtak. A kritikusok egy része (Bródy Sándor, Lyka Károly) rajongó lelkesedéssel számolt be a tárlatról.

A kiállítás sikere megerősítette a művészeket abban a szándékukban, hogy a nyári művésztelepet az alkotómunka rendszeres helyszínévé nevezzék ki. Az elkerülhetetlen belső viták és személyi ellentétek ellenére Nagybányát már egy-két éven belül a magyar művészeti élet nélkülözhetetlen összetevőjeként emlegették. De fokozatosan Ferenczy Károly stílusa és személyisége vált meghatározóvá, így Hollósy 1901 után a Felső-Tisza menti Técsőre vitte nyári gyakorlatra müncheni szabadiskoláját. A nagybányai iskola szerkezete ezután átalakult. Réti István, Thorma János, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly 1902-ben megnyitotta a Nagybányai Szabad Festőiskolát. Az intézmény megnevezése azt rejti magában, hogy a művésztelepen való tanulást nem kötötték semmilyen előzetes művészeti tanulmányhoz. A vezetők nyaranta felváltva korrigáltak. 1906-tól Réti és Thorma vette át a vezetést.

Nagybánya első nemzedékének művészi elvei elsősorban a festői gyakorlat során kristályosodtak ki. A művészek nem törekedtek arra, hogy bármilyen tudatos programot fogadjanak el törekvéseik igazolására. Az elmélet kidolgozása Réti István későbbi elméleti munkásságához fűződik. Az első években készült alkotások magával ragadó hatása éppen természetszemléletük közvetlen voltában rejlik. Az elkészült munkák és az elsődleges tájélmény közé nem ékelődött semmilyen prekoncepció. A látványt, az élményeket nem egy tudatosan kialakított rendszernek, hanem saját szubjektív érzelmi beállítottságuknak megfelelően alakították tovább a művészek. Tulajdonképpen ezt nevezték a nagybányaiak naturalizmusnak. Ez a természetfelfogás hosszú évtizedekre a magyar képzőművészeti köznyelv alapvető kategóriájává vált.