|
Az első nagybányai nyár nagyméretű, sok alakos bibliai témájú, kompozíciót eredményezet. A komoly és nagyvonalú táj komoly és emelkedett mondanivaló megfogalmazására inspirálta a festőt. A kompozíció három fő alkotóeleme: az előtér embercsoportja, az erdő fáinak halványzöld lombkoronája és a háttér monumentális hegyvonulata a képmező teljes szélességében húzódó, eltérő frekvenciájú, nagy ívű hullámokban találkozik. A természet meghatározó szerepéből, s a képmezőhöz mért dominanciájából kiindulva méltatói azt a következtetést szűrték le, hogy A Hegyi beszédben még a természet uralkodik, s az ember szerepe alárendelt. Ezzel együtt az ember alakja döntően fontos volt a művész számára. Különféle eszközök együttes alkalmazásával hangsúlyozta a csoportot: az előtérben helyezte el, a formai összefüggéseket tartalmi vonásokkal indokolta, a színkompozíció legvilágosabb sávjává tette. Kortársak, szemtanúk leírásából tudjuk, mennyire komolyan készült Ferenczy Károly a bibliai téma megfestésére. Családtagok, barátok, fizetett modellek kísérték a kiválasztott hegyoldalra, s álltak modellt a műhöz. Több részletstúdium (olajtanulmányok, szénrajzok), valamint a teljes kompozíció olajvázlata készítette elő az 1896-ban befejezett festményt (ezek egy része ma lappang).
A téma és a kompozíciós megoldás azonban tovább foglalkoztatta a művészt. A következő évben elkészült a Hegyi beszéd második változata. Benne tovább erősödött a tendencia, hogy a tájban megjelenő ember alakja hangsúlyossá váljék. Nagyvonalúan jellemzett figurái sommásabb előadásban, léptékben megnövekedve jelentkeznek. 1903-ban a Nemzeti szalonban rendezett gyűjteményes kiállításán már a második változat szerepelt: ebben ölthetett teste Ferenczy Károly eredeti elképzelése, ezt fogadta el, mint végleges megoldást. Az 1897-ben készült festmény azonban csak töredékeiben maradt fenn. Tulajdonosa - érthetetlen okokból - feldarabolta, középrésze elveszett, jobb és bal oldala ma a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményébe tartozik.
|
