|
A magyar népi zsánerfestészet első mestere, sőt megteremtője volt. Idegen származású kortársait felülmúlja jó megfigyelőkészségével, biztosabb rajztudásával. Gyermekfejjel lett 48-as honvéd, majd osztrák fogoly. Történeti festőnek készült, és 32 évig tanított rajzot a pesti reáliskolában. Történelmi festői ambícióit elsősorban 1860-tól készített litográfiáiban gyümölcsöztette. Sikert ezek és a "Családi kör" című folyóirat műlapjai hoztak számára. A kor népszínműveken nevelkedett közönsége ezeket kívánta látni. Kitűnő szatírái az "Ország Világban" és más képeslapokban jelentek meg. Jankó Jánossal együtt a kor nagy krónikása.
A dr. Szemlér Lőrincnétől 1957-ben vásárolt lap a művész első datált rajza. Témája is érdekessé teszi, hiszen 48 után a hivatalos körök nem szívesen látnak magyar katonát képen, rajzon. - Vonalvezetése később gördülékenyebbé vált, de jó komponálókészsége és elsősorban jellemábrázoló ereje már itt is megmutatkozik.
|
