Festő, grafikus, a magyar népi zsánerfestészet első mestere, sőt megteremtője volt. Idegen származású kortársait felülmúlja jó megfigyelőkészségével, biztosabb rajztudásával. Gyermekfejjel lett 48-as honvéd, majd osztrák fogoly. Történeti festőnek készült, és 32 évig tanított rajzot a pesti reáliskolában. Történelmi festői ambícióit elsősorban 1860-tól készített litográfiáiban gyümölcsöztette. Sikert ezek és a "Családi kör" című folyóirat műlapjai hoztak számára. A kor népszínműveken nevelkedett közönsége ezeket kívánta látni. Kitűnő szatírái az "Ország Világban" és más képeslapokban jelentek meg. Jankó Jánossal együtt a kor nagy krónikása.