|
A századforduló pezsgő művészeti aktivitása, a monumentális köztéri szobrászat virágzása közben a műtermek falain belül a szobrászok érdeklődésének előterébe került a zsáner intimebb műfaja. Az életképi témák többnyire kisebb méretűek, ezt már maga a feladat is így diktálja. Az ez idő tájt készült zsánerszobrok különböző anyagban valósultak meg, a bronz és márvány mellett különösen a terrakotta és a fa volt használatos. Pásztor János "Búcsúzkodás" című szobra eredetileg terrakottában készült el, majd amikor 1906-ban a Szépművészeti Múzeum megvásárolta a kompozíciót, fából faragtatta ki a művésszel.
A szobor témáját Hódmezővásárhely paraszti világából, szűkebb hazájának környezetéből vette a mester. A cselekmény egyszerű és mindennapi: idős parasztember búcsúzik a fiataltól. Alacsony talapzaton egymással szemben álló figurákkal ábrázolja a szobrász a jelenetet. A két szereplő a pásztorok öltözetét viseli. Belső érzelmi szálak kötik őket össze, a kézfogás mindössze külsőleg kifejezője ennek. A gesztusokban, arckifejezésekben megjelenő érzésbeli gazdagság emeli ki a korszak hasonló életképi témái közül Pásztor Jánosnak ezt a művét. Érezhető, hogy a szobrász ez esetben nem megbízásra dolgozott, hanem szíve szerint választott.
|
