|
Nagy Sándor a magyar szecesszió egyik jelentős alkotója. Munkássága elsősorban a Gödőllői Művésztelephez kapcsolódik. Az angol preraffaeliták és a szecessziós mesterek a művészetet egyaránt egységes egésznek tekintették, melyben nem választható szét az ipar- és a képzőművészet. Nagy Sándor
is ezt az ideát vallotta: készített festményeket, grafikákat, üvegablak terveket, textíliákat, könyvművészeti munkákat, sőt még képkereteket is.
A szimbolicizmus és a szecesszió művészeinek kedvelt témája a kert, ez a zárt, titokzatos kis sziget, melynek gazdag a szimbolikája, hiszen utal az elvesztett édenre, a paradicsomkertre, a benne burjánzó virágok - főleg rózsák és liliomok - érzéki szépsége, egyaránt jelképe az életnek, mely azonban magában hordja az elmúlás sötétjét is (gondoljunk a szimbolizmus halálkultuszára).
A három alak a kertben színvilágában rokonságot találunk a nagybányaiak fény- és árnyékhatásokra építő festésmódjával. A háttérből kivilágító búzamező aranysárgájára rávetődik a kert fáinak árnyéka, sőt a kép jellegzetes kékje és sárgája már Böcklin színeire is emlékeztet. A kertben található alakokra - különösen a hangszeren játszó fehér ruhás nőjére - a szimbolizmus finomkodó, mesterkélt modellálása a jellemző. A festményen meghatározó szerepe van a virágoknak, mégpedig a rózsáknak, hiszen ezek teszik ezt a kis elzárt zugot igazán álomkertté.
A kert, a virágok a századelőn nemcsak a képzőművészetben, de az irodalomban is jelentős szerepet játszottak. Elég talán Csáth Gézának a Varázsló kertje című novellájára utalnunk, amelynek egy részletét idézve még jobban meg tudjuk ragadni a Nagy Sándor-kép hangulatát: "A kerítés megett kert volt:. . Sajátos növényvilág tenyészett itt. Hosszú szárú, kürt alakú virágok, amelynek szirmai mintha fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor, óriási kelyhű fehér liliomokkal megrakodva. Mindenütt elszórva alacsony, vékony szárú fehér virágok, amelyeknek egy szirma, csak egy szirma, gyenge piros színű volt. Úgy tetszett, hogy ezek bocsátják azt az ismeretlen, édes illatot, amelyet szagolva az ember azt hiszi elakad a lélegzete. . ."
|
