|
A soproni Szentlélek-templomban két mellékoltár áll. A szentkereszt-oltár, amelyről fennmaradt a festő Dorffmaister István és szobrász Müller Ferenc szerződése 1782-ből, s a Pieta-oltár, amelyet a kiállított kép díszít. Az 1783-as év legelején pedig azért fizettek az asztalosnak, hogy a templomban a főoltárt és a két mellékoltárt 1782-ben szétszedte és újra felépítette. Az egyik "régi" mellékoltár a Pieta-oltár lehetett, amelynek oltárképe, formajegyei alapján, egyidőben készülhetett a főoltárképpel. S miként azt, úgy e mellékoltárképet is Joseph Ignaz Mildorfer 1750-es években készült alkotásának tartjuk.
A 18. századi Pieta-kompozíciók általában kevésalakosak, s a halott fiát sirató Mária gyászában legtöbbször csak egy-egy angyal osztozik. A soproni oltárképet viszont a festő öt alakból komponálta, s az anyja ölében fekvő Krisztust a Máriát támogató Szent Jánossal, a Krisztus sebeit letörlő Mária Magdolnával s lehajló karját átölelő asszony alakjával vette körbe. Komor, sötét a kép alaptónusa. Figurái már-már testetlenek. Az éles fények a kompozíciót szinte szétfeszítő, szélesen lobogó drapériákat s erős rövidülésben ábrázolt arcokat világítanak meg. A szélfútta látomás alakjait leginkább az erősen kihangsúlyozott kézfejek, különös, expresszív formái kötik össze, mindez Mildorfer művészetében az 1750-es évek stílusának jellegzetessége. Soproni festménye nem korai Pietá-jának (St. Moritzen bei Telfs, 1742) rokona, sokkal inkább a kifejezés intenzitásában hasonlóan zaklatott grazi vázlaté (Graz, Joanneum). Itt is, mint annyi képen, Mildorfer Troger-kompozícióból indult ki. S Krisztus figurája Troger bécsi Pietájának (Historisches Museum der Stadt Wien) valóságos parafrázisa, csak éppen annak plasztikai ereje és kompozíciós biztonsága nélkül. A képet - eltérően a soproni templom főoltárképétől - nem sorolták Dorffmaister alkotásai közé, s említeni is csupán a soproni topográfia említi, mint Franz Sigristhez közeálló festményt.
|
