Neves tiroli festőcsaládból származott s számos honfitársához hasonlóan fiatalon a császárvárosban keresett megélhetést. 1740-1742-ben a bécsi művészeti akadémia növendéke volt, 1742-ben pályadíjat nyert, s az ugyancsak tiroli származású Paul Troger iránymutatását és példáját követve 1751-ben az intézmény tanára lett. Hírnevet és nagyszabású megbízásokat mint freskó- és oltárképfestő szerzett Ausztriában, Cseh-Morvaországban és Magyarországon is. Korai művein, például a hafnerbergi kegytemplom kifestésénél (1743) stb. a Trogertől alkalmazott későbarokk szerkezeti és dekorációs megoldásokhoz igazodik, későbbi freskóin, például a schönbrunni Menagerie hangulatos mennyezetképén, vagy az eszterházai (1764-66) és gácsi (Halic) kastélyban festőibb és lazább előadásmód, rokokó felfogás érvényesül. Műveinek egy részéről csak a régi leírások, esetleg vázlatok alapján alkothatunk fogalmat: Máriavölgy (Marianka) kegytemplom elpusztult mennyezetképei, oltárképek a ácsi (Halic) kapucinusoknál stb. Néhány jelentősebb alkotását például a pápai Esterházy-kastélykápolna freskóját sasvári (Sastin) oltárképét - Szt. Család vándorúton - csak a legutóbbi időkben sikerült azonosítani. A munkásságáról, jelentőségéről,m fejlődéséről alkotott kép mindmáig hiányos maradt s úgy tűnik számos vonatkozásban kiegészítésre szorul. Festőien mozgalmas, virtuóz csataképei a salzburgi Barockmuseumban illetve hollandiai gyűjteményekben életművének egy szinte ismeretlen, feltárásra váró fejezetéről tanúskodnak.