|
A festményen vörös égbolt alatt barna tetős, sárga falú ház, előtte csupasz, lombtalan, magányosan álló fatörzsek láthatók. A kompozíció színösszeállítása tragikus atmoszférát sugall, mint ahogy a cím is erre utal. Miháltz nyolcvanas évekbeli festészetének drámai színezete és az ehhez járuló monumentalitás hangsúlyosan érvényesül. A kép megfestéséhez Britten Háborús requiem című zeneműve nyújtott ihletet.
A festmény jól példázza Miháltz Pál festői szemléletmódját: megmarad a természetelvűség határain belül, de célja nem a látvány rögzítése, hanem a külső világ lírai átfogalmazása egyfajta belső látással.
Ez a kép a költői koloritú soproni, szentendrei, margitszigeti és esztergomi táj- és városképek sorába illeszkedik, amelyekben a meditatív alkatú festő gazdag érzelem- és álomvilágáról kaphatunk benyomást.
|
