MIHÁLTZ Pál
(1899, Magyarvalkó - 1988, Budapest)



Festőművész, művészetpedagógus. Munkácsy-díj (1961), érdemes művész (1965), kiváló művész (1973). Képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre növendékeként, majd 1922-ben Vaszary Jánost választotta mesteréül. Ekkor színesedik ki addigi mélytónusú, sötét színezetű palettája. Vaszary hatására témavilága is megváltozik: szimbolikus értelmű bibliai jeleneteket fest. 1929-ben Olaszországban jár. Képei átmenetileg az olasz novecentoval is rokonságba kerül. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-ban választották a Régi Művésztelep tagjává. A KUT és az UME tárlatain 1926-tól vesz részt. 1927-től Barcsay Jenővel együtt rajzot tanít a fővárosi iparostanonc iskolában. 1928-46 között a Műegyetem Szabadkézi Rajz tanszékén tanít. 1946-59 között az Iparművészeti Főiskola professzora.

1933-ban jelenik meg Egy élet regénye című 41 lapos linómetszet sorozata Lyka Károly előszavával. A harmincas években Szentendre vonzáskörébe kerülve alakította ki önálló stílusát. Mind a posztimpresszionizmus, mind a szimbolizmus hatott rá. Festészetét a kifinomult magas színkultúra, a konstruktivizmus fegyelme jellemzi. Meghatározó témája az ember és környezete, meditatív, melankolikus, kissé révedező átírással. A nyolcvanas években művészete még bensőségesebb, drámaibb színezetű és monumentalitással telítődik.

Életében több jelentős kiállítása volt, a legutóbbiak. Szentendrei Képtár (1982), Helikon Galéria, Szombathelyi Képtár (1985), Szentes (1987), emlékkiállítás: Vigadó Galéria (1988), Szombathelyi Képtár (1993). 1981-ben műveinek legjelentősebb részét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ajándékozta.



Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával