|
Bár a Szentírás nem szól Jézus nevelőapjának haláláról, a legenda és az ábrázolások szerint Mária és fia is jelen voltak, amikor elhunyt. A szobabelsőben barna pára, játszó gyerek-angyalok, fölsejlő fények az isteni jelenlét érzékeltetői. Az örök Atya letekint fia, Krisztus elkínzott és vénült földi nevelőatyjára, Józsefre. Krisztus a földi Szent Család és az égi Szentháromság közös, a kompozícióban közvetítő alakja. A finom mozdulatú, elrévült Mária előrefordulva az előtér angyalaira tekint, akik a haldokló öreg ács szerszámaival és egy liliomos ággal játszanak. Bár a kompozíció spirális, örvénylő lendülettel kanyarog a magasba, az ábrázoltak a közeli képsíkba rendeződtek. Valóság és látomás áthatják egymást: se az alakoknak, se a dolgoknak nincs fogható, határozott felülete, csak színben ködlő fénye és árnyképe. A művész vizionárius festésmódja még uralkodó e képen; a puha barna köd és a sejtelmes fény későbbi festményein világosabbá válik.
A képet valószínűleg a budai trinitáriusok rendelték hajdani templomuk számára. Sok tekintetben hasonló, nagyobb Szent József halála-oltárképet és freskókat festett Maulbertsch ezekben az években a karmeliták székesfehérvári templomában is A budai kép alig másfél évtizedig állhatott a helyén: II. József rendfeloszlató intézkedései után az oltárépítmény ismeretlen helyre, maga a kép Nagytéténybe került. A közép-európai barokk festészet legnagyobb mestere azonban tovább működött és főleg Magyarországon: püspökök megbízásából alkotta késői nagy freskóit és oltárképeit.
|
