A kép címe - bár találóan jellemzi a felismerhető formákat - nem azonos azzal a tartalmi közlendővel, amely az alkotás során a művészt foglalkoztatta. A kifejezés eszköze ezen a kompozíción olyan vizuális nyelv, amely geometrikus síkokkal, azok térbeli viszonyaival, a különböző színek más-más hatást érzékeltető ellentéteivel szólal meg. A konkrét tárgytól függetlenné vált nonfiguratív festészet egyik jellemző példája a kép. Tartalmát - hasonlóan a zenéhez - elsősorban hangulati elemeiben, érzelmi hatásában kell keresnünk. A geometrikus formák szerkezeti, képi egyensúlya, a színek tiszta sugárzása, az egymás fölé helyezett formák színbeli összhangja és a színellentétek feszültséget teremtő ereje a kép mozgalmasságát, a formák térbeli hatását közvetíti. A felületen két hálót képzelhetünk el. Az egyik a geometrikus, háromszögű síkokból alakított váz, a másik pedig a címben rejlő "I"-betűs motívumok rendje. Mindkét képzeletbeli sík formációi egymással szerves mechanizmusban "működnek", hasonlatosan a gépek munkájához. A színek hangulati szerepe az áttetszően finom ecsetkezelés mellett a halvány "nápolyi" sárgák, rozsdabarnák, olívzöldek, világos és sötét, lilába átmenő kékek harmóniát teremtő összhatásában érvényesül. Mindez olyan örömteli vizuális élményt ad a kapcsolatteremtésre kész szemlélőnek, amely bőven kárpótolhat a jelenséget leíró, elbeszélő realitással létrehozott tárgyiasság hiányáért.
|