Kassák nemcsak az 1920-as évek során, hanem egészen élete végéig hitt a konstruktivizmus átfogó stílussá válásában. Az avantgarde törhetetlen apostolaként korszerűnek érzete a redukált formálesztétikai szín- és formaépítkezést. Ezen a kompozíción a kék íves forma betört a függőleges téglalapok neoplaszticista rendjébe, a barna, vörös, sárga, szürke és fekete együttesébe. A színbeli gazdagodás nem eredményezte a Képarchitektúra intenzitásának fokozódását. A kép nem mérhető a művész egykorú tipográfiai eredményeihez.
|