|
A művet, párdarabjával együtt (Krisztus Pilátus előtt) az egri Érseki Líceum Múzeumának gyűjteményében őrizték annak fennállásáig. Ezután elveszett, majd több darabra törve és hiányosan találta meg újból Lengyel László. Lakatos József 1992-93-ban restaurálta. Tárgya a Levétel a keresztről és Krisztus sírbatétele után következő jelenet, amelyről a Biblia nem ír. A Golgota tövében ül a fiát sirató Mária, János tartja a karjában. A dombormű jobb oldalán Krisztus szenvedésének eszközei fekszenek a földön, a háttérben Jeruzsálem házai. Balra az előtérben egy kőre támaszkodik a gyászoló Mária Magdolna.
Tematikailag nem feltétlenül a "Krisztus Pilátus előtt"-jelenet párja ez az ábrázolás, de a két relief formátuma és kompozíciója olyannyira megfelel egymásnak, hogy egyértelműen "pendant"-oknak kell tekintenünk őket. Párdarabjához hasonlóan, ez a mű is szorosan összefügg Donner viaszdomborművével, amely Matthäus Donner hagyatékából a bécsi Hauptmünzamt gyűjteményébe és onnan tartós letétként az Österreichisches Barockmuseum kiállítására került. Ez utóbbi relief egy további viasz-változatát őrzi a bécsi Kunsthistorisches Musem, egy márvány-másolatát pedig, Donner ismeretlen követőjétől a klosterneuburgi Stiftsmuseum. Az itt kiállított mű kompozíciója a Matthäus Donner hagyatékából származó viaszdomborműével csaknem azonos, de mégis különbözik attól olyannyira, hogy biztosan más formából öntötték. A töviskorona, amelyet a bécsi példányon Mária ölében tart, itt hiányzik, az épületek rajza a háttérben más. A figurák modellálása általában pontosabb és a ruhák kialakítása gazdagabb, így ezt a művet nem tekinthetjük tervnek. A középső csoport a gyászoló Máriával Donner "oeuvre"-jében másutt is előfordul. János helyén azonban többnyire egy nagy angyal szerepel. A félig ülő, félig fekvő Mária Magdolna Giambologna és köre alakjainak utánérzése.
|
