Donner első önálló bécsi éveiről még keveset tudunk. Csak 1725 vége óta, amikor Salzburgba költözött, bőségesebbek az életről és munkájáról szóló híradások. A Mirabell-kastély számára alkotott szobrokat, amellett érmészként tevékenykedett. 1727-ben Münchenből kap feladatot - hódolati érem Károly Albert választófejedelemnek - és Linzből "Nepomuki Szent János" szobrára a német lovagrend temploma számára.
1728 folyamán Donner visszatért Bécsbe. A következő évben kapcsolatba lépett Magyarország prímásával Esterházy Imre érsekkel, aki a pozsonyi (Bratislava) Szent Márton-dóm épülő Alamizsnás Szent János-kápolnájának szobrászi díszítésével bízta meg. Ősszel Innsbruckba és Velencébe utazott, hogy a szobrokhoz márványt vásároljon. Ugyanez év végén azután Pozsonyba költözött, ahol 1739 közepéig Esterházy érsek szolgálatában működött. Az 1732. Október 28-án felszentelt Alamizsnás-kápolna után megalkotta "Szent Márton és a koldus" monumentális szoborcsoportjához és a két adoráló angyalt a dóm új, 1735-re elkészült főoltárához. Ezekkel a szobrokkal érte el "oeuvre"-jének első csúcspontját. Egyúttal egy addig is alig használt anyagot - az ólmot - vezetett be a közép-európai plasztikába.
1736-ban, műhelye részvételével új kóruspadok, majd 1737-38-ban két új mellékoltár készült a templom számára. További munkák, amelyekben szintén nagy részük volt Donner segédeinek, a máriavölgyi (Marianka) zarándoktemplom új főoltára és a pozsonyi trinitárius templom egyik mellékoltára, mindkettő 1736-ból. Donner maga egyre inkább a Bécsből és környékéről érkező feladatokra összpontosított. Az első nagy munka 1734-ben a "VI. Károly apoteózisa" márványcsoport volt Breitenfurt kastélya számára. Nagyjából az 1730-as évek közepétől magángyűjtőknek szánt kabinetműveket is készített. A bécsi magisztrátus megbízatásai, különösképpen a Mehlmark új kútjával kapcsolatosan, Donnert Pozsony elhagyására késztették és 1739 folyamán visszatért Bécsbe. Még Pozsonyban megalkotta a Stephansdom sekrestyéje lavabójának két márványdomborművét és öntőmodelleket a Mehlmark "Providentia"-kútjához, amelyet már Bécsben öntöttek ki és 1739. november 5-én lepleztek le.
Bécsben már csak két évet alkothatott. Ebben a rövid időszakban készült még 1740-ben a gurki püspöki templom "Szent Kereszt"-oltára, 1740-41-ben az akkori bécsi városháza "Androméda"-kútja és utolsó műveként "Cobenzl püspök reliefportréja" a gurki székesegyházban.
