|
A kép keletkezésének történetét Csók István maga írta le emlékezéseiben: az egresi református templom Úrvacsorájához a kenyeret az ő családja adta. Az ünneplőbe öltözött parasztlányok vallásos áhítata, megilletődése, a bensőséges élmény mélyen megragadta a festőt. A kép megfestéséhez vázlatai alapján Münchenben fogott hozzá. A beállítás nélküli, keresetlen jelenetet a fehéres-szürke falakon visszaverődő fényben egyenletesen festette meg. A kép festésmódja rajzos, finoman részletező. Az ezüstös tónusú kép fekete, fehér, szürkés színekből áll, csak néhány kis felületen villannak fel egyéb színek; egy halványkék mintás kendő, rózsaszín szalag vagy fejkendő, az arcok halvány rózsaszín pírja. Az aprólékos, leheletszerű finomsággal megfestett részletek, a leányok ingvállát, keszkenőit díszítő hímzések megfestése kétségtelenül bizonyítják, hogy a fiatal Csók nem ismert technikai akadályokat.
Az árnyék nélküli, egységes, szórt fény, a halvány színvilág, a részletfinomságok rögzítése - mindezt Párizsban Bastien Lepage, de még inkább Dagnan Bouveret műveiben tanulmányozhatta -, ugyanebben az időben a későbbi nagybányaiak egy részének képeire is jellemző, a 90-es évek elejének sajátos stílusjegye volt. A festménnyel 1981-ben a párizsi Salonban III. oszt. aranyérmet, 1900-ban pedig a párizsi Világkiállításon I. oszt. aranyérmet nyert.
|
