|
Berény ezt az igazán jelentéktelennek tetsző témát is feszült, érzelmekben gazdag, monumentális hatású képformában adta elő. A festményen alig van nagyobb térmélység, mint ami egy szobabelső megjelenítéséhez szükséges. A tárgyi kellékek az élet leghétköznapibb, legkevésbé esztétikai természetű jelenségeiből valók: szemétdomb, tyúk, palánk. Az aranysárgák, halványlilák, sötétbarnák és kékek azonban oly meghitt összhangban találkoznak egymással, hogy szinte látomásos erejű esztétikai élménynek vagyunk tanúi. A szín, a festőiség addig is egyik erőssége volt Berénynek, de a színeket régebben a formák dekoratív megjelenéséhez hangolta, most pedig az egész képre kiterjedő tónusegységben foglalta össze a helyi színek festői értékeit. A formákat követő vonal, illetőleg a formák határa már nem olyan hangsúlyos, mint régebbi alkotásain. Az addigi sík formák gazdagodó részletekkel teltek meg, de a szerkezeti rend változatlanul biztos maradt.
|
