|
Művészi fejlődésének újabb szakaszában Berény a Matisse-ra emlékeztető dekoratív festőiségtől Cézanne statikus képfogalmazása felé fordult. A kép motívuma fölöttébb egyszerű; egy kendővel letakart asztalból, kancsóból, tálból és néhány szem gyümölcsből áll. Ebből a látszatra keveset mondó csendéletből a formának és a térnek (a korai kubizmus irányába mutató) új megfogalmazása tárul elénk. A tárgyak formáját kicsit szögletessé, a mértani testek egyszerűségéhez és határozottságához hasonlóvá alakította, így azok jobban fölkelthették a tér képzetét, jobban megmutathatták tömeg voltukat, plasztikai erejüket, mintha a természettől kapott esetleges alakjukban jelentek volna meg. A távlat szerepe is csökkent. Érzékelhető az is, hogy Berény a nagy francia mester finom festőiséggel kialakított plaszticitását a maga nyersebb, darabosabb formaérzékének megfelelően leegyszerűsítette. Nagy fontosságú mű ez az impresszionizmus utáni, illetőleg az azzal szembeforduló hazai festészet eredményei között.
|
