|
Berény akadémikus képzésben alig részesült, vele született rajzkészségének köszönhető, hogy önképzés révén is elérte a kívánt magas technikai szintet. Párizsban rövid időt töltött a Julian Akadémián, majd közvetlenül Matisse és Cézanne művészetéből nyert benyomások alapján indult el, az ő művészetüket tekintette követendő példának.
A nő piros ruhában című festményen mind a Fauve-ok, főként Matisse dekorativitása, harsogó színdinamikája, mind pedig a Cézanne-i plaszticitásra való törekvés, a szigorú szerkezetiség tetten érhető. Mindkét irányzat az akadémikus szemlélet hamis, teátrális gesztusával, illetve az impresszionizmus pillanatnyiságával szemben éppen az állandóságot, az időtlenséget igyekezett megragadni. Berénynél is a lefestés helyett a tér, a forma és a szerkezet problémái kerülnek előtérbe. Barokkosan hajlított, magas támlájú karszékben ülő nőt látunk, két kezét ölében pihenteti. A semleges zöld hátteret egy ferdén benyúló képkeret bontja csak meg. Erősen kivágott, gallér nélküli ruha van rajta, lábait pléd takarja. A nő mereven néz szembe velünk, szinte a legnagyobb felületek törvénye szerinti pózban. A szecesszió vonalritmusát idéző kontúrozással rajzolta meg Berény az arcot, a tágra nyitott szempárt, az orrot és az ívelt fanyar mosolyt sejtető szájat. A két csupaszon hagyott kar, a szinte enervált, finom kézfejek ernyedten pihennek. A bal váll kissé lebillen, így a váll íve megbontja a kép szimmetrikus elrendezését, vonala egyúttal követi a háttérre rajzolódó keret diagonálisát is. A háttér sötétzöldjéből robban elő a ruha bíborvöröse, a kék drapéria összecseng a keret lilájával, mely az ellentétes színeket is összebékíti. A testrészeket a fény-árnyék és a körötte lévő színek zöldes-kékes reflexe árnyalja. Síkszerűség és térbeliség, szerkesztettség s tudatos deformálás, az ellentétes színek ütköztetése jellemzi a képet.
|
