|
A Párizsban készült képen Berény már elhagyta a pályakezdése idején idehaza megismert romantikus realista jellegű festésmódot, s a modern francia művészeknek - kivált Matisse-nak és a Fauve-oknak - a munkásságából merített ihletést. Festményén nyoma sincs a sötét tónusú színeknek vagy azoknak a tárgyias formáknak, amelyek az akadémikus értelemben vett valószerűséget kívánták megjeleníteni. Helyettük öntörvényű színek, okkerek, kékek, szürkék és feketék artisztikus összhangjával festette meg saját alakját. A formákat a színek egymás mellé helyezett dekoratív foltjaival alakította ki, s a részleteket lehetőleg a kép sík felületéhez igazította. Az új értelmű képszerűséget megtartva arra törekedett, hogy saját jellemének fontos külső és belső vonásait megmutassa. Szeméből valami nehezen megnevezhető erő sugárzik, azt jelezve, hogy benne a markáns, határozott külső vonások mögött egy kutató, töprengő, önmagát és a külvilág jelenségeit állandóan elemző és értékelő lelkület honolt már művészi kibontakozása idején is.
|
