|
A török elvonulása után nem sokkal megkezdődött a gótikus budavári főtemplom újjáépítése, barokk berendezése. Pontos ismereteink ma már csak az 1758-ban felállított főoltárról vannak; a barokk belsőről mindössze néhány fennmaradt rajz ad hírt. Így a Magyar Nemzeti Galéria lebegő angyalkáját csak feltételesen lehet azonosítani az egyik múlt századi ábrázoláson felismerhető, a szószéket díszítő figurával. A barokk szószéket 1769-ben adományozta gróf Zichy Miklósné, aki a plasztikai díszt udvarmesterével és szobrászával, Bebo Károllyal készíttette el. Puttó-angyalunk sok hasonlóságot mutat a Bebo munkásságára annyira jellemző pufók gyermekalakokkal. A fehér-arany faszobor puha, kerekded formái a képlékeny gipszből kézzel mintázott stukkómunkákra emlékeztetnek; a súlyos figura könnyedén lebegni látszik.
Bebo a század második felének rendkívül termékeny budai szobrásza volt, műveinek nagy része, többek között a Szent Anna-templom főoltára, az óbudai Zichy-kastély lépcsőházi korlátja vagy a székesfehérvári volt ciszterci templom szószéke ma is régi helyén látható, és tanúskodik a mester és műhelye szellemes dekorátori képességeiről.
|
